Mi az a FIFO? Készletértékelési módszerek összehasonlítása

A FIFO (first in, first out - elsőként be, elsőként ki) egy költségáramlási feltételezés: amikor elad egy egységet, a még készleten lévő legrégebbi egység költségét számolja el. Olyan kérdésre válaszol, amelyre nincsen fizikai válasz. Ha vásárolt azonos termékeket először 10 €-ért, majd 12 €-ért, utána pedig 11 €-ért, és elad egyet, melyik költség távozott az épületből?

Mivel az egységek megkülönböztethetetlenek, a számvitel választ egy szabályt. Az Ön által választott szabály megváltoztatja nii a kimutatott nyereséget, mind a mérleget, ezért a választás egy számviteli politika, nem pedig egy részletkérdés.

Hogyan működnek a rétegek

A FIFO minden egyes vásárlást egy különálló rétegként (layer) kezel, amely saját mennyiséggel és egységköltséggel rendelkezik, és ezeket érkezési sorrendben használja fel.

Kezdőállapot:

Réteg	Érkezés	Mennyiség	Egységköltség	Érték
1	jan. 3.	100	10,00	1000
2	feb. 14.	100	12,00	1200
3	márc. 2.	100	11,00	1100
		300		3300

Adjon el 150 egységet. A FIFO mind a 100 egységet veszi az 1. rétegből és 50-et a 2. rétegből:

Cost of goods sold = (100 × 10.00) + (50 × 12.00) = 1,600
Remaining inventory = (50 × 12.00) + (100 × 11.00) = 1,700

Az 1. réteg ezzel kimerült, a 2. rétegben 50 egység maradt, a 3. réteghez pedig nem nyúltunk. A következő értékesítés a 2. rétegből indul.

A módszerek összehasonlítása

Ugyanez a három vásárlás, ugyanez a 150 eladott egység, 3000 € eladási áron:

Módszer	É뷔 (COGS)	Zárókészlet	Bruttó nyereség
FIFO	1600	1700	1400
Súlyozott átlag	1650	1650	1350
LIFO (az EU-ban nem megengedett)	1700	1600	1300

A súlyozott átlag egyetlen kevert költséget használ - 3300 ÷ 300 = 11,00 € egységenként -, amelyet egy folyamatos (perpetual) rendszerben minden vásárlás után újra kiszámítanak. Ez kisimítja az áringadozásokat, és könnyebben magyarázható, ám azzal az árral, hogy soha nem egyezik meg egyetlen tényleges tranzakcióval sem.

A LIFO a legfrissebb költséget számolja el először. Emelkedő árak mellett ez mutatja ki a legkisebb nyereséget és így a legkisebb adót, ami pontosan az oka annak, hogy az Egyesült Államokban népszerű, az IFRS szerint (IAS 2) azonban tiltott - a mérlegben szereplő készletet olyan elavult árakon hagyja, amelyek semmilyen kapcsolatban nincsenek a jelenlegi költségekkel. Az IFRS vagy az ahhoz igazodó nemzeti általános számviteli elvek (GAAP) szerint jelentést készítő EU-s vállalatok nem használhatják, a litván üzleti számviteli standardok pedig a FIFO-t és a súlyozott átlagot engedélyezik.

Figyelje meg a mintát: amikor az árak emelkednek, a FIFO magasabb nyereséget és naprakészebb készletértéket mutat ki. A régebbi, olcsóbb költségek az eredménykimutatásba kerülnek, míg az újabb, drágább költségek a mérlegben maradnak. Csökkenő áraknál ez fordítva működik. Egyik módszer sem "óvatosabb" minden feltétel mellett.

Választás a FIFO és a súlyozott átlag között

• A FIFO illeszkedik a fizikai áramláshoz minden romlandó vagy lejárati idővel rendelkező termék esetében, a mérleg szerinti készletet a aktuális költségek közelében tartja, és olyan auditálási nyomvonalat (audit trail) biztosít, amelyben minden eladás költsége visszavezethető egy adott bevételezésre.
• A Súlyozott átlag alkalmas az alapanyagokhoz és a helyettesíthető tömegárusCikkekhez, mérsékli a volatilis beszerzési árak nyereségre gyakorolt hatását, és kevesebb könyvelési adminisztrációt igényel.

Két korlátozás módszertől függetlenül érvényes. Következetesség: nem válthat arra a módszerre, amely az adott évben jobb számot mutat. Valamint a bekerülési érték és a nettó realizálható érték közül a alacsonyabb elve: ha a készlet kevesebbet ér a bekerülési értékénél, értékhelyesbítést vagy leírást kell alkalmazni - a költségáramlási feltételezések a költséget határozzák meg, nem az értéket.

Folyamatos (perpetual) kontra időszaki (periodic)

Egy folyamatos (perpetual) rendszer minden egyes tranzakciónál frissíti a készletet és az eladott áruk beszerzési értékét, így mindkettő bármely pillanatban helyes. Egy időszaki (periodic) rendszer az időszak végén leltározza a készletet, és különbségkétszámítással határozza meg a COGS értékét:

COGS = Opening inventory + Purchases − Closing inventory

Az időszaki olcsóbb és vak - a bruttó árrést nem tudja a leltározásig, és a hiány (shrinkage) is láthatatlan marad, mivel csendben beépül a COGS-be. A folyamatos az, amit bármilyen valós idejű rendszer használ, és ez teszi lehetővé a készleteltérések észlelését: az adatai szerint 300 egység van, a leltár 297-et mutat, a különbség pedig egy valós esemény, amely magyarázatot igényel.

Hogyan működik a Nordlet FIFO motorja

A készletkezelés folyamatos és FIFO, amelyet valódi költségrétegek valósítanak meg, nem pedig egy mozgó átlag.

Minden befelé irányuló mozgás - beszerzési bizonylat, gyártási kibocsátás, készlettöbblet - létrehoz egy mozgási sort, amely tartalmazza a mennyiséget, az egységköltséget és a maradék mennyiséget. Amikor készletet használunk fel, a motor kiválasztja a nullánál nagyobb maradék mennyiséggel rendelkező rétegeket, dátum, majd létrehozási sorrend szerint rendezve, és csökkenti az egyes rétegek maradék mennyiségét, amíg a szükséges mennyiség ki nem elégül. Egy három réteget érintő felhasználás három különböző egységköltségből felépülő költséget eredményez, pontosan úgy, mint a fenti példában.

Ennek a kialakításnak érdemes tudni a következményeiről:

• A készlet értéke mindig levezethető a nyitott rétegek maradék mennyisége és egységköltsége szorzatának összegeként, amit a POST /v1/reports/stock-balance jelent - és ez egyeztethető a főkönyv készletszámlájával, mivel a COGS a felhasználás pillanatában könyvelődik.
• A készlet kora valós, nem becsült: a /v1/reports/stock-aging a megmaradt rétegeket a bevételezésük dátuma szerint csoportosítja, így láthatja, hogy a 12 500 € értékű készletből 3000 € olyan tétel, amely 90 napnál régebben érkezett.
• A beszerzéshez kapcsolódó költségek magukat a rétegeket módosítják. A bevételezés után felosztott fuvardíj növeli a még készleten lévő rétegek egységköltségét - a már eladott egységek utólag nem módosulnak, ami biztosítja a lezárt időszakok lezárva maradását.
• A hiányzó készletet a rendszer elutasítja ahelyett, hogy negatív egyenletet könyvelne, így a főkönyv soha nem tartalmazhat olyan készletet, amely nem létezik.

Valós korlátok: a FIFO az egyetlen megvalósított költségáramlási módszer. Nincs súlyozott átlag opció és nincs sorozatszám szerinti egyedi azonosítású követés, a készlet pedig bekerülési értéken van értékelve - az automatikus nettó realizálható érték szerinti leírások manuális vegyes bnyrák (journal entry) formájában történnek, az öregedési jelentés alapján.

FAQ

Mit jelent a FIFO a számvitelben?

First in, first out (elsőként be, elsőként ki): a készleten lévő legrégebbi egységek költsége kerül először elszámolásra az eladott áruk beszerzési értékeként, így a legutóbb vásárolt költségek a zárókészletben maradnak. Ez egy költségáramlási feltételezés, és nem igényli, hogy az áruk fizikailag is ebben a sorrendben mozogjanak.

Ugyanaz a FIFO, mint a legrégebbi készlet fizikai értékesítése?

Nem, bár gyakran egybeesnek. A FIFO arra vonatkozik, hogy melyik költséget számolják el költségként; a fizikai mozgás raktári gyakorlat. Alkalmazhatja a FIFO költségelszámolást úgy is, hogy az ajtóhoz legközelebb eső dobozt adja fel.

Miért tiltott a LIFO az EU-ban?

Az IAS 2 tiltja, mert a mérleg szerinti készletet elavult árakon tünteti fel, ami tévesen mutatja be a ténylegesen tartott készlet értékét. Az IFRS-hez igazodó EU-s keretrendszerek ugyanezt a tilalmat követik; a FIFO és a súlyozott átlag az elfogadott módszerek.

A FIFO magasabb nyereséget ad, mint a súlyozott átlag?

Emelkedő beszerzési árak mellett igen - a FIFO a régebbi, olcsóbb költségeket számolja el a COGS-be, és az újabb, drágább költségeket hagyja a készletben. Csökkenő áraknál ez a kapcsolat megfordul. Egyik sem konzervatívabb univerzálisan.

Megváltoztathatom a készletértékelési módszereket?

Csak alapos indokkal és megfelelő közzététellel. A következetesség alapvető számviteli elv pontosan azért, mert a módszer megváltoztatja a kimutatott nyereséget, és az opportunista váltás az, amit ez az elv hivatott megakadályozni.