Az EU számviteli standardjai közérthetően: irányelvek, helyi GAAP és ami önre vonatkozik
Mit követel meg valójában a számviteli irányelv, hol kötelező az IFRS, miként térnek el a nemzeti GAAP-szabályok országonként, és egy döntési táblázat a vállalkozására vonatkozó szabályrendszer kiválasztásához.
Az Európai Unióban nincs egyetlen egységes számviteli standard. Ehelyett egy többrétegű rendszer létezik: egy uniós irányelv, amely meghatározza az éves beszámolók minimális szabályait, egy rendelet, amely a tőzsdén jegyzett társaságok konszolidált beszámolói számára kötelezővé teszi az IFRS-t, valamint 27 nemzeti keretrendszer, amelyek kitöltik mindazt, amit az irányelv a tagállamokra bíz. Az EU-ban működő vállalatok a bejegyzésük szerinti ország nemzeti szabályai szerint készítik el a törvényben előírt beszámolójukat, és ezeket a nemzeti szabályokat ültetik át helyi szintre az irányelvek alapján.
Ez a cikk bemutatja az egyes rétegeket, ismerteti a vállalkozás közzétételi kötelezettségeit meghatározó mérethatárokat, a végén pedig egy táblázat segít eldönteni, hogy az ön cégére melyik keretrendszer vonatkozik.
Első réteg: a számviteli irányelv
A 2013/34/EU irányelv, amelyet általában számviteli irányelvként emlegetnek, a tőkesasaságok éves pénzügyi kimutatásaira vonatkozó uniós szintű szabálykönyv. Ez váltotta fel 2013-ban a negyedik és a hetedik társasági jogi irányelvet. Egy irányelv nem alkalmazható közvetlenül a vállalatokra; mindegyik tagállam átülteti a nemzeti jogába, és a cégeknek a nemzeti jogszabályokat kell követniük.
Az irányelv néhány alapvető szempontot mindenki számára egységesen rögzít:
- Általános elvek: a vállalkozás folytonossága (going concern), óvatosság, az elszámolás elve, következetesség, valamint a tartalom elsődlegessége a formával szemben (az utolsó opcióként szerepel a tagállamok számára).
- Kimutatások formátuma: választási lehetőség a mérleg (III. és IV. melléklet) valamint az eredménykimutatás (V. és VI. melléklet) formátumai között. Minden tagállam maga választja ki, hogy ezek közül melyiket használhatják a cégei.
- Kiegészítő melléklet: egy kötelező magszett, amely a vállalat növekedésével további adatszolgáltatási kötelezettségekkel egészül ki.
- Üzleti jelentés a közép- és nagyvállalatok számára.
- Könyvvizsgálat: kötelező a közép- és nagyvállalatok, valamint a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek számára. A tagállamok mentesíthetik a kisvállalkozásokat, és a legtöbbjük meg is teszi ezt.
- Közzététel: az jóváhagyott beszámolót a mérlegfordulónapot követő 12 hónapon belül be kell nyújtani a nemzeti cégnyilvántartásba.
Minden egyéb a nemzeti jog hatáskörébe tartozik, ami megmagyarázza, hogy két azonos méretű cég két különböző tagállamban miért készíthet egymástól jelentősen eltérő kimutatásokat.
Méretkategóriák és a 2024-es határértékek
Az irányelv három kritérium - a mérlegfőösszeg, a nettó árbevétel és az év közbeni átlagos állományi létszám - alapján négy kategóriába sorolja a vállalkozásokat. Egy vállalat akkor tartozik egy adott kategóriába, ha a mérlegfordulónapon a három határérték közül legfeljebb kettőt lép túl. Csak akkor lép át másik kategóriába, ha a határértékeket két egymást követő évben túllépi vagy nem eléri.
A 2023/2775 számú felhatalmazáson alapuló irányelv az infláció ellensúlyozására körülbelül negyedével megemelte a pénzügyi határértékeket. A tagállamoknak a 2024. január 1-jén vagy azt követően induló pénzügyi évekre kellett alkalmazniuk az új határértékeket, de lehetőségük nyílt arra is, hogy ezt egy évvel korábban megtegyék.
| Kategória | Mérlegfőösszeg | Nettó árbevétel | Átlagos létszám |
|---|---|---|---|
| Mikró | ≤ 450 000 € | ≤ 900 000 € | ≤ 10 fő |
| Kisvállalkozás | ≤ 5 000 000 € | ≤ 10 000 000 € | ≤ 50 fő |
| Középvállalkozás | ≤ 25 000 000 € | ≤ 50 000 000 € | ≤ 250 fő |
| Nagyvállalkozás | a középvállalkozási határértékek közül kettőt meghaladó |
A tagállamok legfeljebb 50 százalékkal emelhetik meg a kisvállalkozásokra vonatkozó pénzügyi határértékeket, így bizonyos országokban a kisvállalkozási kategória akár 7,5 millió eurós mérlegfőösszegig és 15 millió eurós árbevételig is terjedhet. Ha egy vállalat közel esik valamelyik határértékhez, mindig a nemzeti átültetést érdemes ellenőrizni az irányelv helyett.
Az egyes kategóriák beszámolási kötelezettségei
| Kötelezettség | Mikró | Kisvállalkozás | Középvállalkozás | Nagyvállalkozás |
|---|---|---|---|---|
| Mérleg és eredménykimutatás | Igen, rövidebb formátum engedélyezett | Igen, rövidebb formátum engedélyezett | Teljes | Teljes |
| Kiegészítő melléklet | A legtöbb megjegyzés alól mentesülhet | Csökkentett tartalom | Teljes tartalom | Teljes tartalom plusz extra adatszolgáltatás |
| Üzleti jelentés | Mentesülhet | Mentesülhet | Kötelező | Kötelező |
| Törvényi könyvvizsgálat | A legtöbb tagállamban mentesül | A legtöbb tagállamban mentesül | Kötelező | Kötelező |
| Közzététel | Csak mérleg, bizonyos tagállamokban | Mérleg és melléklet; az eredménykimutatás elhagyható | Teljes csomag | Teljes csomag |
| Cash flow kimutatás | Az irányelv nem írja elő | Az irányelv nem írja elő | Nemzeti opció | Nemzeti opció |
Az irányelv senkitől sem követeli meg a cash flow kimutatást. Egyes tagállamok megkövetelik a közép- és nagyvállalatoktól, az IFRS pedig mindig előírja, ami az egyik oka annak, hogy ugyanaz a cégcsoport készíthet cash flow kimutatást a konszolidált beszámolójában, miközben a leányvállalat egyedi beszámolójában ilyen nem szerepel.
Második réteg: IFRS a tőzsdén jegyzett cégcsoportok számára
Az 1606/2002/EK rendelet (azaz a IAS-rendelet) előírja, hogy minden olyan társaságnak, amelynek értékpapírjait az EU valamely szabályozott piacán forgalmazzák, az konszolidált pénzügyi kimutatásait az EU által elfogadott IFRS szerint kell elkészítenie. Ez a kötelezettség a 2005-ben vagy azt követően indult pénzügyi évekre vonatkozóan lépett életbe. Mivel rendeletről, és nem irányelvről van szó, az közvetlenül, nemzeti szintű átültetés nélkül alkalmazandó.
Két szempontot gyakran félreértenek:
- A rendelet kizárólag a konszolidált beszámolókra vonatkozik. Egy tőzsdén jegyzett anyavállalat saját éves beszámolója, valamint minden leányvállalat éves beszámolója a nemzeti GAAP szerint készül, kivéve, ha a tagállam élt azzal a lehetőséggel, hogy kiterjessze rájuk az IFRS-t.
- Az „EU által elfogadott IFRS” nem azonos a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által kiadott IFRS-sel. Minden egyes standard egy uniós jóváhagyási folyamaton megy keresztül, amely során időbeli eltérések és kivételek is előfordulhatnak. A gyakorlatban a különbségek nagyon kevés vállalatot érintenek, de jogi hivatkozásként az EU által jóváhagyott változat az irányadó.
A tagállamok engedélyezhetik vagy előírhatják az IFRS használatát a tőzsdén nem jegyzett társaságok és az éves beszámolók számára is. Többen megengedik, de csak kevesen teszik kötelezővé. Egy tőzsdén nem jegyzett cég általában azért választja önként az IFRS-t, mert az anyavállalata vagy egy befektetője is ez alapján készíti a jelentéseit.
Harmadik réteg: a nemzeti GAAP
A nemzeti keretrendszer az a hely, ahol az EU-s vállalatok túlnyomó többsége számára a valós számviteli szabályok rejtőznek. Néhány példa, egy-egy mondatban:
- Németország a Handelsgesetzbuch (HGB) harmadik könyvét követi, ahol az adómérleg a kereskedelmi mérlegből származik, a benyújtáshoz pedig egy XBRL-taxonómiát (az E-Bilanzot) kell használni az adóhivatal felé.
- Franciaország a Plan Comptable Généralt (PCG) követi, amely kötelező nemzeti számlarendet ír elő, és ez táplálja a szabványos adóbevallási csomagot (liasse fiscale).
- Litvánia a üzleti számviteli standardokat (Verslo apskaitos standartai, VAS) követi, egy ajánlott nemzeti számlarenddel, amelyet a legtöbb cég változtatás nélkül átvesz.
- Svédország a Bokföringsnämnden keretrendszereit használja: a K2-t (egyszerűsített szabálykönyv a kisebb cégeknek), a K3-at (az elomalapú fő szabálykönyvet), valamint a K4-et az IFRS-t alkalmazó cégcsoportok számára.
- Hollandia a Polgári Törvénykönyv 2. könyvének 9. címét a Holland Számviteli Standard Testület (Raad voor de Jaarverslaggeving) iránymutatásaival kombinálja, és engedélyezi a kisvállalatoknak, hogy az adóértékelési szabályokat alkalmazzák a törvényi beszámolójukban.
Ez a minta ismétlődik a többi tagállamban is: egy nemzeti törvény, amely átülteti az irányelvet, egy standardalkotó, amely részletes útmutatást ad, és sok országban egy kötelező vagy ajánlott számlarend. A számlarend az a komponens, amely a szoftverek szempontjából a legfontosabb, mivel ez határozza meg, hogy az egyes tranzakciókat hogyan kódolják, és a számlaegyenlegekből hogyan épülnek fel a kimutatás sorai.
Melyik keretrendszer vonatkozik önre?
| Az ön helyzete | Az egyes vállalatok éves beszámolója | Konszolidált beszámoló |
|---|---|---|
| Egyedi vállalat, nem tőzsdei | A bejegyzés szerinti ország nemzeti GAAP-je | Nem szükséges |
| Tőzsdén nem jegyzett cégcsoport, kis csoport | Nemzeti GAAP vállalatonként | A legtöbb tagállamban mentesül a konszolidáció alól (kiscsoportos mentesítés) |
| Tőzsdén nem jegyzett cégcsoport, közepes vagy nagy csoport | Nemzeti GAAP vállalatonként | Nemzeti GAAP konszolidáció; az IFRS sok tagállamban megengedett |
| Cégcsoport uniós szabályozott piacon jegyzett anyavállalattal | Nemzeti GAAP vállalatonként, kivéve, ha a tagállam kiterjeszti az IFRS-t | Az EU által elfogadott IFRS, kötelező |
| Nem uniós anyavállalat uniós leányvállalata | A leányvállalat országának nemzeti GAAP-je | Attól függ, hogy maga az uniós alcsoport mentesül-e; a mentesítés általában megköveteli a magasabb szintű anyavállalat konszolidált beszámolójának egyenértékűségét és helyi benyújtását |
A kis csoport meghatározása ugyanazzal a három kritériummal történik, mint a kisvállalkozásoké, konszolidált vagy összesített alapon alkalmazva a cégcsoportra. A kisvállalkozási határértékeket alig meghaladó cégcsoportok gyakran meglepődnek, amikor rájönnek, hogy először kell konszolidált beszámolót készíteniük.
Mi változik, amikor cégcsoporttá válik?
A konszolidáció olyan feladatokat ad hozzá a folyamathoz, amelyekre egyedi vállalatként soha nem volt szükség: a tagok mérlegeinek és eredménykimutatásainak összevonását, a cégcsoporton belüli követelések, kötelezettségek, eladások és beszerzések kiszűrését, a más pénznemben vezetett könyvű tagok átváltását, valamint a külső részvényeseket megillető saját tőke rész nem irányító részesedésként való kimutatását.
Az irányelv a 6. fejezetben határozza meg a konszolidált beszámolók szabályait. Az IFRS 10 és az IAS 21 az IFRS-csoportok számára írja elő ugyanezeket. Mindkét szabályrendszer ugyanazokat a mechanikai lépéseket várja el, ami azt jelenti, hogy egy konszolidációs motor bármelyik keretrendszert ki tud szolgálni, amilyen a jelentést tevő egység meghozza a szükséges szakmai döntéseket.
A Nordlet cégcsoport-konszolidációs funkciója ezen a szinten működik: a csoport tulajdonosa hozzáadja a tagvállalatokat a tulajdoni hányaddal és a módszerrel (teljes, nem irányító részesedéssel, arányos vagy tőkemódszer), a más pénznemben lévő tagok záró árfolyamon átváltásra kerülnek, a cégcsoporton belüli egyenlegek felkerülnek a felülvizsgálati listára, az ön által jóváhagyott kiszűrések pedig egyenlegmódosításként kerülnek átvezetésre. Ebből konszolidált mérleg, eredménykimutatás és főkönyvi kivonat képződik. A csoportos cash flow és saját tőke változási kimutatások, az automatikus kiszűrés, valamint a többárfolyamos valutaátváltás nem készül el automatikusan, és az útmutató ezt nyíltan jelzi is.
Hova nyújtják be a beszámolókat?
Minden tagállam rendelkezik egy cégnyilvántartással, amely fogadja a jóváhagyott éves beszámolókat: Németországban a Handelsregister és a Bundesanzeiger, Franciaországban a Registre du commerce, Dániában az Erhvervsstyrelsen, Svédországban a Bolagsverket, Litvániában a Registrų centras, és így tovább. Egyes helyeken strukturált fájlt (manapság az inline XBRL a legelterjedtebb), máshol PDF-et fogadnak el, míg bizonyos helyeken az adatokat kizárólag a saját webes felületükön keresztül lehet rögzíteni.
A Nordlet országonkénti beszámolókészítési oldala az általa lefedett 30 ország mindegyikére részletezi, hogy a Nordlet maga küldi-e be az éves beszámolót, egy feltölthető fájlt készít-e el, vagy egyszerűen megjeleníti az adatokat a kézi rögzítéshez. A válasz országonként eltér a nyilvántartások különbségei miatt: a dán éves jelentést inline XBRL formátumban küldik, a svéd változatot a Bolagsverketbe való feltöltéshez inline XBRL-ként generálja a rendszer, míg a litván kimutatásokat kézzel kell bevinni, mivel a nyilvántartás nem tesz közzé fájlformátumot.
Hogyan kezeli a Nordlet a rétegeket?
A Nordlet úgy lett felépítve, hogy egyetlen adatsor képes legyen kiszolgálni a nemzeti réteget a rendszer által támogatott 30 ország bármelyikében.
- Egy számlarend, sokféle formátum. Minden vállalat ugyanabból a számlarendsablonból indul ki, amely a litván ajánlott számlarendet követi. A számlaegyenlegek ezután az Account → Statement rows menüponton keresztül hozzárendelhetők az adott ország törvényi formátumának kimutatási soraihoz, így a mérleg és az eredménykimutatás abban a formában jelenik meg, amit a helyi cégjegyzék elvár.
- Méretkategória a könyvelésből. A jelentések modul rendelkezik egy méretkategória-végponttal, amely a cég saját adatai alapján besorolja a vállalkozást mikró, kis-, közép- vagy nagyvállalati kategóriába, eldöntve ezzel a alkalmazandó kimutatási formátumot és a közzétételi követelményeket.
- Pénzügyi kimutatások riportként. A mérleget és az eredménykimutatást a pénzügyi kimutatások riportja generálja, és ezek alapján készülnek el az egyes országok éves beszámolói is. Hogy melyik bevallás megy ki automatikusan, az a beszámolótámogatási oldalon látható.
- 606/15 szabványnak megfelelő árbevétel-elismerés. A passzív időbeli elhatárolásokat, az időarányos és teljesítési mérföldkőhöz kötött ütemezéseket, a visszatérítési kötelezettségeket és a szerződésmódosításokat számlasor szintjén kezeli a bevétel-elszámolási motor. A szoftver biztosítja a technikai hátteret, de a szerződésenkénti módszer megválasztása továbbra is a jelentést tevő szervezet felelőssége.
A helyes határvonal pontosan ugyanaz, amelyet az irányelv is meghúz. A szoftver képes előállítani a kimutatásokat, összerendelni a sorokat és beküldeni a csomagot. Annak eldöntése, hogy egy vállalat egy nemzeti opció alapján mikro- vagy középvállalkozásnak minősül-e, hogy egy lízing pénzügyi lízingnek számít-e a helyi GAAP szerint, vagy hogy egy csoport jogosult-e az alcsoportos mentesítésre, a cég és könyvelőjének szakmai döntése.
FAQ
Létezik EU GAAP?
Nem. A számviteli irányelv olyan minimális szabályokat határoz meg, amelyeket az egyes tagállamok beépítenek a saját jogukba, és a cégek ezt a nemzeti jogot követik. Az IFRS kizárólag az EU szabályozott piacán jegyzett társaságok konszolidált beszámolói számára kötelező.
Szükséges a könyvvizsgálat az EU kisvállalkozásai számára?
Az irányelv a közép- és nagyvállalatok, valamint a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek számára ír elő könyvvizsgálatot. Lehetővé teszi, hogy a tagállamok mentesítsék a kisvállalkozásokat, és a legtöbb ország él is ezzel a lehetőséggel, bár némelyik alacsonyabb nemzeti határértékeket szab meg. Mindig ellenőrizni kell a bejegyzés szerinti ország nemzeti szabályait.
Melyek a jelenlegi EU-s vállalati mérethatárok?
A 2023/2775 számú felhatalmazáson alapuló irányelv óta egy mikrovállalkozás az alábbi három feltétel közül legfeljebb kettőnek felel meg: 450 000 eurós mérlegfőösszeg, 900 000 eurós árbevétel, 10 fő alkalmazott. Kisvállalkozás: 5 millió euró, 10 millió euró, 50 fő. Középvállalkozás: 25 millió euró, 50 millió euró, 250 fő. A tagállamok legfeljebb 50 százalékkal emelhetik meg a kisvállalkozási pénzügyi határértékeket.
Használhatja-e egy tőzsdén nem jegyzett cég az IFRS-t az egyedi beszámolójához?
Csak akkor, ha a tagállam ezt engedélyezi. Több ország megengedi az éves beszámolókra, a konszolidált beszámolókra vagy mindkettőre. Ahol ez engedélyezett, ott a vállalatnak általában eleget kell tennie a nemzeti GAAP köré épülő nemzeti benyújtási és adózási adatszolgáltatási követelményeknek is, így az átállás ritkán jár extra munka nélkül.
Köteles-e konszolidálni a kisvállalatokból álló cégcsoport?
Általában nem. Az irányelv mentesíti a kis csoportokat a konszolidált beszámoló alól, és a legtöbb tagállam átvette ezt a mentesítést. A kisvállalkozási határértékeket alig meghaladó cégcsoportoknak viszont konszolidálniuk kell a nemzeti GAAP szerint, vagy ha a tagállam engedélyezi, akkor az IFRS szerint.