Mik azok a beszerzési ráfordítások? Fuvarozás, vámok és a tényleges egységköltség

A beszerzési ráfordítás (landed cost) az a teljes összeg, amibe egy termék addig kerül, amíg megérkezik a raktárba és eladásra kész állapotba kerül - vagyis a szállítói ár plusz minden olyan költség, amely az odaszállításával merült fel. Fuvarozás, vám, biztosítás, kezelési költség, kikötői díjak.

A számla szerinti ár és a beszerzési ráfordítás közötti rés import áruk esetén rutinszerűen 5–20% közötti, és az a vállalkozás, amely a számlázott árból áraz, észrevétlenül alacsonyabb áron ad el bizonyos termékeket,miközben azt hiszi, hogy a bruttó árrése rendben van.

Mi tartozik a készlet értékébe?

A készleteket azzal a költséggel kell értékelni, amely a jelenlegi helyükre és állapotukba hozásukhoz szükséges. Ez egy egyértelmű szűrőt ad: ez a költség segített-e abban, hogy az áru ideérjen és eladásra kész legyen?

A készletre aktiválandó tételek:

• Beszerzési ár, csökkentve az engedményekkel és visszatérítésekkel
• Bejövő fuvarozás és szállítás
• Vámok és nem visszaigényelhető import adók
• Szállítási biztosítás
• Kezelési, kikötői és termináldíjak
• Import vámkezelési és ügynöki díjak

Költségként elszámolandó tételek:

• Vevőkhöz irányuló kimenő fuvarozás - ez értékesítési költség, nem a készlet része
• Visszaigényelhető import áfa - mivel visszatérítik, soha nem jelent költséget
• Az áru eladásra kész állapotba kerülése utáni tárolás (kivéve, ha a gyártási folyamat ezt megköveteli)
• Adminisztratív rezsiköltségek és a beszerzési részleg bérei
• Rendellenes selejt és a saját késedelemből eredő állásidő (demurrage)

A visszaigényelhető áfa megkülönböztetése gyakran okoz fejtörést az importnál: az import áfa általában visszaigényelhető, ezért ki kell zárni, míg a vám nem visszaigényelhető, így az a bekerülési érték részét képezi.

Miért változtatja meg az eredményt?

Importáljunk 500 egységet egyenként 20 €-ért, 1600 € fuvarozási, 900 € vám- és 200 € biztosítási költséggel:

	Összeg
Áru (500 × 20,00)	10 000
Fuvarozás	1 600
Vám	900
Biztosítás	200
Teljes beszerzési ráfordítás	12 700
Tényleges egységköltség	25,40

A számla 20,00 €-ról szól. A valós költség 25,40 € - ez 27%-kal magasabb. Ha ezt 26 €-ért árazza be abban a hiszemben, hogy 30%-os árrést ér el, a valóságban mindössze 2,4%-os profitot realizál.

A hatás végiggyűrűzik a főkönyvi számlákon. A készletköltség alulértékelése alulértékeli az eladott áruk beszerzési értékét (COGS) és túlértékeli a bruttó eredményt amíg az áruk raktáron állnak, majd a könyveletlen fuvarozási költség egy későbbi időszakban üzleti ráfordításként jelenik meg, így a profit először erősnek, majd gyengének tűnik olyan okok miatt, amelyeket senki sem tud egy adott termékhez kötni.

A költségek felosztása

Egyetlen fuvarszámla számos termékre vonatkozik, ezért a költséget meg kell osztani. Két védhető alap létezik:

Érték szerint - minden tétel az értékével arányos részesedést kap. Ésszerű megoldás biztosítások és az értékalapú (ad-valorem) vámok esetén, és ez az alapértelmezett eljárás:

Tétel	Menny.	Egységköltség	Érték	A 2 700-ból eső rész	Új egységköltség
A	300	20,00	6 000	1 620	25,40
B	200	20,00	4 000	1 080	25,40

Mennyiség szerint - minden egység egyenlő arányban részesül a költségből. Helyes módszer olyan fuvarozásnál, ahol a tételek méretükben és súlyukban hasonlók, és ahol egy magasabb értékű tételnek nem kellene viselnie a térfogat által generált költségek nagyobb részét.

Egyik sem helyes univerzálisan. Az azonos dobozokat tartalmazó konténer fuvarozása mennyiségi probléma; az olcsó és drága áruk vegyes rakományának biztosítása értékelési probléma. Elméletileg a súly vagy a térfogat lenne a legjobb alap a fuvarozáshoz, de az adatok összegyűjtése általában nem éri meg a fáradtságot.

Az időzítési probléma

A beszerzési ráfordítások szinte mindig az áruk beérkezése után futnak be. A szállítmányt bevételezik a 3-án, a fuvarszámla a 20-án érkezik meg, a vámügynök számlája pedig a következő hónapban. Addigra bizonyos egységeket már eladhattak.

Két tisztességes opció létezik: nyitva hagyjuk a bevételezést mindaddig, amíg az összes költség ismertté nem válik (pontos, de késlelteti a készletnyilvántartást), vagy a számlázott áron végezzük el a bevételezést, és a költségeket a beérkezésük ütemében adjuk hozzá (a nyilvántartások naprakészek maradnak, a költség pedig utólag módosul). A legtöbb rendszer a másodikat választja, ami felveti a kérdést, hogy mi történik a már eladott egységekkel - lásd alább.

Hogyan működik a Nordlet rendszerében?

A beszerzési ráfordítások a POST /v1/inventory/landed-costs/create végponton keresztül implementálhatók. Meg kell adni az összeget egy dátummal, ki kell választani a módszert - by_value (érték szerint) vagy by_quantity (mennyiség szerint) -, és a tételt vagy egy áruátvételhez, vagy készletmozgások egyértelmű listájához kell rendelni.

A felosztás közvetlenül a FIFO rétegeken alapul. Az egyes célrétegek súlya a maradék mennyiség (by_quantity esetén) vagy a maradék mennyiség és az egységköltség szorzata (by_value esetén); az összeg arányosan elosztásra kerül, és az egyes rétegek egységköltsége megemelkedik a rá eső rész és a maradék mennyiség hányadosával. Ettől a pillanattól kezdve ezen rétegek minden egyes felhasználása a magasabb költséget viszi át a COGS értékbe.

Ennek a következménye szándékos és érdemes megérteni: csak a készleten maradt áruk nyelik el a költséget. A már eladott egységek ára nem kerül visszamenőlegesen módosításra, mivel ez átírná egy olyan időszak eladott áruk beszerzési értékét, amely le lehet zárva és amelyről már jelentést készítettek. Ez biztosítja, hogy a lezárt időszakok ténylegesen lezárva maradjanak, és ez azt is jelenti, hogy a fuvarozás prompt lekönyvelése lényeges - minél tovább vár, a szállítmány nagyobb része kap költséget anélkül, hogy az benne lenne. Ha nem maradt készleten semmi, a rendszer elutasítja a felosztást ahelyett, hogy csendben eldobná.

A felosztások a /v1/inventory/landed-costs/list és a /landed-costs/get végpontokon keresztül láthatók, hatásuk pedig közvetlenül megjelenik a készletértékben a /v1/reports/stock-balance útján.

Két korlát létezik: a felosztás kizárólag érték vagy mennyiség alapján történhet (súly- vagy térfogatbázis nincs), és a beszerzési ráfordítás dokumentuma a készlet költségét igazítja ki ahelyett, hogy magát a szállítói számlát kezelné, amelyet hagyományos beszerzési számlaként kell rögzíteni.

FAQ

Mi az a beszerzési ráfordítás (landed cost)?

Az a teljes költség, amibe egy termék addig kerül, amíg megérkezik a raktárba és eladásra kész állapotba kerül: a szállítói ár plusz a bejövő fuvarozás, vám, biztosítás és a kezelési költségek. Ez az az érték, amelynek az árazási és árrés-döntéseket kellene vezérelnie, nem pedig a számla szerinti ár.

Tartalmaznia kell a készletköltségnek a fuvarozást?

A bejövő fuvarozást igen - az az áru jelenlegi helyére és állapotába hozásának a része. A vevőkhöz irányuló kimenő fuvarozás értékesítési költség, nem a készlet ára.

Az import áfa a beszerzési ráfordítás része?

Általában nem, mivel visszaigényelhető - az áfabevallásban visszaigényli, így soha nem válik költséggé. A vám más tészta: az nem igényelhető vissza, így aktiválásra kerül az áru bekerülési értékében.

Hogyan kell felosztani a beszerzési ráfordításokat a termékek között?

Érték szerint, ahol a költség az értékkel arányosan növekszik (biztosítás, értékalapú vám), és mennyiség szerint, ahol a darabszámmal arányos (hasonló tételek fuvarozása). Elméletileg a súly vagy a térfogat jobb a fuvarozáshoz, de az adatok összegyűjtése általában nem éri meg.

Mi történik a már eladott készlet beszerzési ráfordításaival?

A legtöbb rendszerben, beleértve a Nordletet is, csak a készleten maradt áruk nyelik el a felosztást - az eladott egységek újraszámolása átírná a lezárt időszakok eladott áruk költségét. Ez jó ok arra, hogy a fuvarozást és a vámot a költségek ismeretében azonnal felosszák.